Itthon az alternatívnak nevezett politika semmiben sem különbözik a hétköznapitól. A politikus itt is és ott is beszél, mindig valakinek a nevében és mindig „fentről” „lefelé”. Akár lobbizik, akár tüntet, akár törvényszöveget fogalmaz: beszél. Ebből a szempontból Gyurcsány, Orbán és Tamás Gáspár Miklós egykutya.
Van azonban példa arra is, hogy lehet szakítani ezzel a modellel. Nem úgy, hogy beszéd helyett cselekszik valaki, hanem úgy, hogy alkalmat teremt másoknak a beszédre. Ugyanis úgy tűnik, minden sikeres alternatív politikai kísérlet a kommunikáció új lehetőségeinek kiaknázására épít. Itt van mindjárt a nyílt forráskódú építészet.
Az ötlet egyszerű: létrehozni egy közteret, ahol a vállalkozó kedvű építészek közzétehetik nyílt forráskódú (szabadon másolható, megvalósítható stb.) terveiket, valamint közvetíteni a megoldandó problémák és köztük. Épp úgy, ahogy a nyílt forráskódú szoftverek esetében, ahol nemcsak a fejlesztők, hanem a felhasználók is beleszólhatnak egy-egy program alakulásába. Amíg az ENSZ-nek húsz évre is szüksége volt, hogy a második világháború technikai színvonalát képviselő, a menekülteknek épített sátrait újakra cserélje, addig az Open Architecture Network közössége hónapok alatt sikeresen tud megoldani sokkal bonyolultabb építészeti problémákat – és nemcsak az ún. fejlődő országokban, hanem az USA katasztrófa sújtotta területein is. Fenntartható, olcsó, többfunkciós épületekkel.
További példákért érdemes meglátogatni a TED weboldalát, ahol megtalálhatók azoknak az előadásoknak a videófelvételei, amik hasonló, sikeres megoldásokat mutatnak be a szegénység legyőzésére. Például Iqbal Quadir, aki majdnem a teljes Bangladest lefedő, olcsó mobiltelefon-szolgáltatót alapított és működtet, és állítja, hogy a jóléthez az kell, hogy a polgárok kommunikálhassanak egymással.
