A magyar netezők nyolcvan százaléka hozott már létre valamilyen társasági oldalon profilt magának, amivel az élre került Magyarország. Viszont blogírásban vagy -olvasásban utolsók vagyunk.
Nemrég egy délutáni kávé közben arról beszélgettünk, hogy milyen különbség van a piac mint rendszer és a piac mint ideológiai konstrukció között. A legfeltűnőbb, hogy miközben (a priori) mindannyian a versenyben hiszünk, a valóságban sokkal jellemzőbb az együttműködés (inkább a csere-bere az alapelv, nem a versengés). Sőt, szinte egyeduralkodó.
Itt kénytelenek voltunk leszűkíteni az általánosítást Magyarországra (és Kelet-Európára), mondván, valószínűleg inkább csak itt jellemző a mutyizás (semlegesen: kooperáció), a kis méretek (társadalom, piac, stb) miatt.
Nemrég azonban hírt adott a Terepnapló egy felmérésről, aminek az eredményei arra utalnak, hogy többről van szó, nemcsak a méretről: a habitusunkra alapvetően jellemző az, hogy az egyéni kreativitás helyett a társadalmi hálóban hiszünk, legalábbis erre utal az, hogy majd minden web2-es tevékenységben rosszabbul állunk, mint mások, kivéve a társasági oldalak használatát. Még úgy is, hogy minden más országnál érzékenyebbek vagyunk a személyes adatainkra.
A másik kivétel, ki tudja, miért, a fotómegosztás, amiben még a fényképezőgépek mekkáját, Japánt is megelőztük. Talán a kapcsolatháló-oldalak magyarázzák a dolgot.
A felmérés újabb adalék a blogoláshoz, de sokat segíthet a penetráció növelésében is: valahogy a kapcsolatokra kellene alapozni a kampányt.