Mítosz, hogy az internetes forgalomnak a nagy része  peer2peer kalózkodás. Egy cég komoly vizsgálatok után közölte, hogy az angol és az amerikai forgalomnak csak 20 százaléka p2p, kevesebb, mint korábban.
Noha az angol nyelvű forgalmaknak csak nagyjából 20 százaléka, néhány szereplőnek úgy tűnik, érdeke, hogy ködösítsen és az egekig hazudja fel a kalózkodás értékét. Kiknek és miért?

• internetszolgáltatók: túlígérték a sávszélességeket, amikor dupláztak, és az infrastruktúrát nem fejlesztik hozzá. A "kalózkodás" kiváló kibújó (klassz alliteráció). Mind a tartalomszolgáltatók, mind a fogyasztók felé.
  
• jogtulajdonosok: a szerzői jogok tulajdonosai a két végpont, az alkotó és a műélvező között állnak, kihasználják mindkettőt, többek között arra hivatkozva, hogy magas a kalózkodás (lehet az alkotónak keveset adni és a fogyasztótól sokat kérni).

Az egyébként is alacsony forgalom csökkenése azt jelzi, hogy a netezők többet töltenek, mint amennyit elfogyasztanak. Néhány hónapos töltögetés után szerintem mindenkinek nyilvánvalóvá válik, hogy a művészet nem korlátlan erőforrás, mert nem lehet mindent szeretni (ennek vannak művészetelméleti következményei is, de azt most nem fejteném ki), és nem is készül annyi, mint elsőre gondolnánk. Másrészt az is lehet, hogy valóban alternatívává léphet elő az ingyenes, hirdetéssel finanszírozott közzététel, lásd BBC iPlayer vagy South Park. És végül szerintem vannak, akik hajlandók is fizetni azért, amit nagyon szeretnek, a többiről pedig hajlandók lemondani (ennek is vannak művésztelméleti következményei, de ezt se fejtem ki most).
Ha valakinek eszébe jut még olyan szereplő, akinek érdeke a ködösítés, nyugodtan szóljon. Legyen teljes a lista, és ne felejtsük el.

A bejegyzés adatainak forrása a DSLPrime.
Magát a cikket nem lehet belinkelni, a címe: p2p Down to 20-25% of Traffic, US and UK Bandwidth cost rapidly dropping in UK, 2008. május 8.