Tegnap másodszor is elküldtem az adataimat a Facebook-nak, de csak nem akart beengedni. Szemügyre vettem az URL-t és leesett az állam. Facebook.hu. Valaki megvette a magyar domaint és (ki)használja. Alapvető kérdéseket vet fel az eset. Élősködés? Élelmesség? Magyar tartalom?
Elsőre egyszerű adathalászásnak tűnt, de voltaképpen nem rosszul megcsinált szájtról van szó. Persze köze nincs a Facebook-hoz, nyoma sincs külső kisalkalmazásoknak, vagy olyan képmegosztónak, mint amit ott megszoktunk, de nem feltétlenül tiszta adatgyűjtő, ha pl. az iwihez hasonlítjuk. Már 100 fölött jár a tagok száma.
Csakhogy ez nem a készítő, a maxiweb nevű sms-warezszolgáltató érdeme (innen tudható), nyilván egy nyílt forráskódú társaságioldal-motor hajtja, amit még lefordítani se sikerült a nagy rohanásban.
Vajon mire véljük az efféle élősködést? Még az is kérdéses, hogy ebben a konkrét esetben miről lehet szó. Egyszerűen csak kihasználták az elhanyagolt domaint, de tényleg társasági hálózatot akarnak, vagy sima adathalászat folyik? És mit kezdenek a facebook.com-os adatokkal? Spammeléshez kell vagy valami nagyobb dobás készül?
Az ugyanis nem kérdés, hogy a nyugati kultúra alapvetően élősködő. Egyetlen nagy mű se a semmiből születik, meglévő formákat, témákat, hagyományokat használ (a kommunikáció és a médiatudomány, akárcsak a nyílt forráskódú mozgalom ezt már axiómaként kezeli). Nagyon radikalizálva: epigon nincs, mindenki lop, csak a mérték különbözik.
De akkor is nagyon unszimpatikus a facebook.hu.
