Továbbra is tanácstalanok a szakértők, amikor a penetráció növelése kerül szóba. Az Inforum kerekasztal-beszélgetésének (amelyről az Origón is megjelent egy beszámoló) résztvevői, például az oktatás átalakításától, a számítógép kiiktatásától és az ingyenes tartalmaktól remélnek növekedést. Érdemes végiggondolni az ötleteket.
Az oktatással kapcsolatos panaszok szerintem jogosak, de semmi közük a penetrációhoz. Igaz, hogy számítástechnika helyett Microsofttechnikát tanítanak, amivel elérhető, hogy a tanuló ne tudjon különbséget tenni az internet és Internet Explorer, a szövegszerkesztés és a Word, sőt az esetek kb. 60 százalékában a számítógép és a Windows között. Ez a „gyakorlatra” koncentráló oktatási modell nem most bukik először. De a fiatalok körében majd 90 százalékos a penetráció, úgyhogy nem valószínű, hogy az oktatás volna hibás a mai magyar helyzetben.
A számítógép kiiktatása csak elsőre hangzik furcsán. Az internet elkezdett elszakadni a számítógéptől az utóbbi néhány évben és ez tulajdonképpen jó. Egyre többen használnak 3G-s telefont internettel (én is, és nagyon jó, hogy bármikor elérhető a levelezésem és a többi), a játékkonzolok is képesek már alapvető böngészésre. A kilencvenes években mindig meg tudott lepni, hogy „átlagemberek” milyen magától értetődően használják például a tévéjükön a teletextet, híreket meg horoszkópot olvasnak, stb. Jó volna egy hasonló csatorna, ami eljuttatná az internetet például a tévés háztartásokba, igényt ébresztene stb. Igaz, az Origo beszélgetői a korábbi megoldások sikertelensége miatt elvetették az ötletet, pedig szerintem nem rossz.
Szerintem az egyetlen igazi megoldás a kognitív harc volna, mert a legfontosabb ok a közgondolkodás. Persze ezt valahogy meg is kellene tudni. Először is minőségi adatokra volna szükség a kimaradókról: kik ők, van-e valamilyen közös jellemzőjük stb. A pénz, mint arról már két napja parázs vitát is folytattunk itt, szerintem már nem a legnagyobb akadály. Sokuknak ingyen se kell. Ugyanazok, akik anyagi okok miatt lemondanak az internetről, nem mondanak le pl. a gázról vagy a vízről. Miért tekintjük fizikai kényszernek a tisztálkodást? És a 19. század vége előtt (több ezer évig) miért nem tekintettük annak? Ennek csak gondolkodásbeli (kulturális) okai lehetnek.
Ha pedig valóban tudjuk, hogy kikről van szó, hogyan élnek stb., és azt is, hogy kognitív okok rejlenek a jelenség mögött, akkor az általuk preferált médiumokban kellene profi, az ő igényeiket, nyelvüket stb. figyelembevevő kampányt indítani. Közpénzből.  Nyilvánvaló például, hogy a T-Com internetet népszerűsítő (nem jó, de talán nem is olyan rossz) spotjait késő éjszaka egy reklámblokk közepén csak azok nem látják, akiket meg akarna szólítani.