Szélessávblog

A penetráció növelésében nagy szerepe lehetne az attitűdök formálásának, amiben a médiának főszerepet kellene játszania. Tegnap Pintér Róbert blogján beszámolt egy konferenciáról, ahol Détár Enikőt faggathatta arról, milyen érzés digitális analfabétának lenni. A tegnapi postunk és vitánk szempontjából nagyon fontos az alábbi megfigyelése:

A másik pedig, hogy mennyire feszeng ma már egy celeb, ha kiderül, hogy digitális analfabéta, bár ott még nem tartunk, hogy ezt elrejtegetné.

Továbbra is tanácstalanok a szakértők, amikor a penetráció növelése kerül szóba. Az Inforum kerekasztal-beszélgetésének (amelyről az Origón is megjelent egy beszámoló) résztvevői, például az oktatás átalakításától, a számítógép kiiktatásától és az ingyenes tartalmaktól remélnek növekedést. Érdemes végiggondolni az ötleteket.

Tegnap másodszor is elküldtem az adataimat a Facebook-nak, de csak nem akart beengedni. Szemügyre vettem az URL-t és leesett az állam. Facebook.hu. Valaki megvette a magyar domaint és (ki)használja. Alapvető kérdéseket vet fel az eset. Élősködés? Élelmesség? Magyar tartalom?

Érdekes fordulatot vett a nemrégiben felfutott Szakítshabírsz blog közösségének története: több "kamu" poszt került publikálásra az "eredeti", "hiteles" szakítós történetetek helyett. A szerző, Kivilágítatlan Fekete Kerékpár a blog Off-blogján kapott ezért elég sok felháborodott megjegyzést. A valóság nevében.

A Nemzeti Kulturális Alap 0,8 százalékos járulékot akar kivetni az internetes forgalomra. Egy-egy mobil- vagy internetszolgáltató tehát az én 8000 Ft-os havi díjamból kénytelen lesz 64 Ft-ot járulékként az alapba befizetni. Ez olyan fájdalmas?

Itthon az alternatívnak nevezett politika semmiben sem különbözik a hétköznapitól. A politikus itt is és ott is beszél, mindig valakinek a nevében és mindig „fentről” „lefelé”. Akár lobbizik, akár tüntet, akár törvényszöveget fogalmaz: beszél. Ebből a szempontból Gyurcsány, Orbán és Tamás Gáspár Miklós egykutya.

Az iPhone-nal felfutott szolgáltató, az AT&T szeretne Google mobil oprendszeres telefonokat is árulni, feltéve, hogy nem lesz teljesen a Google alkalmazásaihoz kötve a készülék. Márpedig ha az iPhone-okat egyedüliként áruló mobilszolgáltató hajlandó a nagy ellenfélnek kikiáltott telefonokat is forgalmazni, vállalva azt, hogy magára haragíthatja az Apple-t, annak két, egymással ellentétes oka is lehet: vagy annyira bejött az iPhone, hogy szeretnének egy hasonló, de olcsóbb készülékkel árult csomagot is, vagy éppen ellenkezőleg, az iPhone mégse volt olyan nagy dobás. Bár egyre többször hallani a pletykát, hogy készül a 3G-s változat a csalódott Európaiaknak, akiknél nagyobb a 3G-s lefedettség, mint az USÁ-ban. Ami arra utal, hogy nem minden fenékig tejfel az iPhone-nal.

Elsőre elég ijesztően hangzik, de nem olyan rossz ötlet az újramelegített kalózadóé: havi 5-10 dollár fejében megnyugodhat a lelkiismeret és pöröghet a torrent. De.
Az ötlet megfogalmazói már 2004-ben, az első változatban is kifejezetten önkéntes rendszert javasoltak, amihez bármelyik oldal csatlakozhatna a felhasználótól a közvetítő ISP-ken át a zenészekig. Bármennyire indokolt is az erőszak kerülése (művészet és erőszak a mai napig ősellenségek), a helyzet nem sokat változna, hiszen azok, akik nem csatlakoznak hozzá, tovább folytathatják azt, amit a kiadók a javaslat megfogalmazása idején választottak: a jogsértők kiperelését mindenükből. A felhasználó pedig megint zavarban lesz, hogy vajon azért fizetett-e, amit éppen letölt. Ráadásul hasonló rendszer mégiscsak működik már, mégpedig a különféle hordozók árába beépített (kötelező) adó formájában – és nem kevesen kritizálják amiatt, hogy nem oda jutattja a befolyt összeget, ahova kéne. Ami eleve megoldhatatlan elvi kérdés, hacsak nem kezdik mérni a letöltéseket, ami viszont gyakorlatilag megoldhatatlan.
Rendszerváltásra volna szükség.

Tegnap a T-Online ügyeskedéséről, ma pedig bizonyos TeleFound Kft. telefonkártyáiról hozta nyilvánosságra a GVH, hogy piros lapot ad értük. Úgy tűnik, komoly a szándék, és megingathatatlan a Hivatal, sorra hozza nyilvánosságra a távközlési cégek stiklijeit, az "akár" sávszélességektől az olyan próbahónapokig, ami után eltiltották a kedves próbálkozót más akciós ajánlatoktól.
Lehet, hogy sikeres már nem lehetek, de egyszerűen nem értem, hogy a magyar távközlési piac legnagyobb szereplői miért mennek bele ilyen stiklikbe. Amiket az ember legfeljebb egy gázszerelőnek enged meg (pl. egyszer kiderült, hogy számlával sokkal olcsóbb a gázszerelés, és hogy a számla nélkül 7 ezerért ajánlott termosztát számlával csak 3 ezerbe kerül).
Lássuk, az eddigi határozatok szerint minek kéne megváltoznia az internetelőfizetések piacán:

1. mindig tudatni kell a reklámokban, hogy az árak hűségszerződéssel érvényesek;
2. "valós" sebességet kell közölni (bár ki tudja, melyik a valós a minimum, az átlag és az elméleti maximum közül).

Ha körülnézünk a nagyobbak portá(l)ján, azért látszik ez-az. A t-Com-nál már csak "nagysebességű" internet van (a részletek közül azért hiányzik a hűségszerződés és hiányzik a valós sebesség, továbbra is az elméleti maximum van megadva, az is "maximum"ként, igaz, együtt a minimummal). Az Invitel viszont továbbra is "sebesség"-nek nevezi a maximumot, bár említi a hűségszerződést – viszont azt a piti módszert választotta, hogy "márka"-ként használja a sebességeket a csomagok nevében ("1M"), amibe már belebukott a T-Com.
Az Invitel mikor kerül sorra?

Észak-Amerikában korántsem olyan engedékenyek az ISP-k, mint nálunk: egyre gyakrabban figyelmeztetik a kalózkodó felhasználókat. Legalábbis a dslreports.com szerint. Kétségtelen tény, hogy Európában más szerzői jogi normák vannak érvényben, elsősorban azért, mert a popzenét leszámítva nem igen számít a szellemi javak termelése üzleti vállalkozásnak, ritkán készülnek állami támogatás nélkül filmek, regények stb. De azért a helyzet itt sem olyan rózsás: míg a Comcast (USA) vagy a Bell Canada (Kanada) forgalomlassítása botrányokat okozott, nálunk alig akadt valaki, aki nyilvánosan megkérdőjelezte volna a UPC vagy a Voda p2p-ellenes lépéseit (én igen). Vita abból se igen lett, ugyanis még a szabadságjogok védelmével foglalkozó egyik szervezetünk képviselője se találta problémásnak a dolgot. Ráadásul a nemzetközi helyzet fokozódik: az angol ISP-kre durva nyomást gyakorolt a kormány, mondván, ha ők nem hajlandók büntetni a kalózokat, majd őket büntetik helyettük. Több európai kormány is érdeklődött az angol megoldás iránt, az Unió pedig egységes szerzői jogi szabályozást szeretne (és ne legyünk naivak, az szigorítást jelent).
Eközben azért vannak biztató jelek is: a South Park végre legálisan megnézhető neten, némi reklám ellenében. Szerintem ez az egyetlen járható út, amíg valami jobb ötlet nem születik. Ahogy a liberálisok szokták mondani, nem kell minden problémára jogi megoldással válaszolni (valójában ugyanis egyetlenre se lehet: a szabályozásnak nincs visszatartó ereje, ezt lehet tudni a halálbüntetésekből).

Sokaknak csípi a szemét a sok "akár". Néhány hónapja elég nagy feltűnést keltett, amikor a Versenyhivatal (az NHH hathatós közreműködésével) eljárást indított a legnagyobb internetszolgáltató, a T-Online (ma: T-Com) ellen. Az ügy vége büntetés lett: megállapították, hogy a T-Com olyan sávszélességeket ígér, amit utána nem tud bizonyíthatóan betartani. A hangsúly a bizonyításon van: az elméleti maximális sávszélesség meglétét lehetetlen bizonyítani. A T-Com számára azóta nincs több 'akár', és úgy tűnik, ezentúl a UPC-nek se lesz.
A GVH a korábbihoz hasonlóan érvelt: a UPC olyan sávszélességet ígért, amit nem áll módjában se betartani, se bizonyítani, hogy betartja. Nem mellesleg mindkét szolgáltatót megrótták azért is, mert nem jelezte, hogy a hirdetett árak csak hűségszerződés ellenében járnak.
A GVH egyébként a T-Kábelt is vizsgálta volna, de – nyilván a T-Com miatt – az inkább az önkorlátozás mellett döntött.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ezentúl mondjuk a nevetségesen alacsony minimumokkal fogják hirdetni a csomagokat, hanem ehelyett fantázianeveket fognak kitalálni, aminek semmi köze nem lesz a csomag valódi sebességéhez, legfeljebb sugalmazni fog ilyesmit. A GTS-Datanet nemrég jegyezte be pl. a "metrointernet" domaint.

Valószínűleg mindenki unja már az alig változó penetrációs adatokat, úgyhogy az NHH által közzétett részletesebb jelentések és elemzések közül most csak az érdekességeket emelem ki.

Az FTTH (üvegszál az előfizetőig) elterjedtsége igencsak alacsony: alig érheti el a 700 főt. Az Unióban összesen egy millió felé járunk. Eléggé lemardva, Japán vagy az USA sokkal előrébb jár. És ha már itt tartunk, a jövőnél: a WiMAX-os előfizetők száma 177 fő. 
Az xDSL-ek aránya folyamatosan csökken a kábeles és a vezetéknélküli hozzáférésekhez képes. Már alig több mint az összes hozzáférés fele DSL (52%).
Amit eddig nem tudtunk: összesen 163 000 előfizető volt nyáron mobilon – igaz, éppen ősszel pörögtek fel az ilyen előfizetések. Mindenesetre a korábbi vezetéknélkülieket (WiFi és WiMAX) megelőzték a mobilosok, majdnem kétszer annyian vannak.